Az orvosi szakirodalom arthrosis (artrózis) névvel illeti az ízületek elfajulásával járó megbetegedést. Az arthrosis lényegét a lassan, fokozatosan kialakuló ízületi porckopás, majd ezt követő csontújdonképződés jelenti. Különböző mechanikai és biológiai folyamatok végeredményeként fejlődnek ki az elváltozások. A számtalan lehetséges kiváltó ok mindegyike a porcfelszín kopásához vezet.
Okok
Az arthrosis legjelentősebb kockázati tényezője az életkor. A hatodik évtized után az emberek közel hatvan százalékának van valamilyen fokú porcdegenerációja, akár több ízületben is. Érdekes nemi különbséget is megfigyelhetünk: a kéz kisízületeinek elváltozásai a nők körében tízszer gyakrabban észlelhetők, mint férfiakban.
Ismétlődő traumák hatására az ízületi porc alatti csont merevebbé válik, és ez a porc kopásához vezethet.
A túlsúly az állandó, fokozott mechanikai igénybevétel révén eredményezhet térdízületi arthrosist. Bizonyos foglalkozások és sportok szintén mechanikai alapon járnak együtt degeneratív ízületi elváltozásokkal. Jól ismert a bányászok gerinc, a buszvezetők vállarthrosisa.
Az ízületi felszínt ért károsító hatásokra a porcszövet sejtjeiből olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek a porc szerkezetének széteséséhez vezetnek. A porc pusztulását a szervezet csontképződéssel próbálja „reparálni".
Bizonyos hormonbetegségekben és anyagcsere-eltérésekben kalcium rakódik le az ízületekben, ami gyulladásos folyamatot indít el. Ennek következtében fehérjebontó enzimek szabadulnak fel a fehérvérsejtekből, és ez vezet a porc károsodásához.
