Egy bizonyos életkor felett az emberi test öregedni kezd. Ez a folyamat hatással van a vázrendszerre, az izmokra és az ízületekre is. De meghatározható-e, hogy mikor kezdődnek a valódi gondok?
Az időskori ízületi károsodások legnagyobb hányadát az úgynevezett elsődleges porckopások alkotják, amelyek leginkább a teherviselő ízületeknél (gerincoszlop, csípő, térd, boka) jelentkeznek.
Ilyenkor különböző okok miatt az ízesülő csontvégeket borító porcszövet elvékonyodik, felrostozódik, súlyosabb esetben akár el is tűnhet. Ez természetesen fájdalommal, az érintett ízület csökkenő terhelhetőségével, és a közvetlen közelben eredő-tapadó izmok kóros megrövidülésével, azaz kényszertartás kialakulásával jár.
Az ízületi porckopás lehet elsődleges és másodlagos: utóbbira jellemző, hogy mindig megelőzi valamilyen sérülés, gyulladás, nagyfokú igénybevétel, aminek a talaján a későbbiekben kialakul a porckárosodás. Az elsődleges formánál ilyesmiről szó nincs, sokan ezt az öregedéssel járó, élettani elváltozásnak tartják. Fizikailag egyébként mindkét formánál ugyanolyan eltérések figyelhetők meg.
A porckopás lassú, de az idő múlásával egyre gyorsuló folyamat, melyen csak addig lehet változtatni, amíg még ízületi porc létezik. Könnyen belátható, hogy a porckopás kezelése legkönnyebben a kezdeti stádiumokban valósítható meg. Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre? Az alábbiakból megtudhatja. 
Amíg a porcsejtek képesek a sejtközötti állományt pótolni, érdemes őket ebben támogatni. A glükózamin-szulfát a porc sejtközötti állományát képező egyik makromolekula, az úgynevezett glükózaminoglikán egyik építőeleme. A sejtközötti állomány molekulái azért fontosak, mert megkötik a vizet, ezáltal fokozzák a porc víztartalmát és rugalmasságát. Vizsgálatok szerint a glükózamin-szulfát szedése serkenti a porcsejtek proteoglikán és glükózaminoglikán, így a sejtközötti állomány termelését.
A glükózamin-szulfát szájon át is bevihető tabletta vagy oldat formájában, a bélből felszívódva a véráramon keresztül jut el az ízületekbe is.
Hűtés vagy melegítés javasolt?
Fájdalmas állapotok esetén természetesen fájdalomcsillapítás is javasolt. Ezt egyszerű fájdalomcsillapítókkal (pl. paracetamol), vagy akár helyileg alkalmazott gyulladáscsökkentő krémekkel lehet elérni. A gyulladt ízületeket hűteni kell, a kopást mutató, de nem gyulladt állapotú ízületek a meleghatásra reagálnak jól. A meleg segít a görcsös, fájdalmas izomzatnak is az ellazulásban.
Pihentetés vagy mozgatás?
A porckopás világszerte a harmadik leggyakrabban előforduló mozgásszervi betegség. Sokak vannak kitéve ennek a betegségnek, de főként azok, akik nehéz fizikai munkát végeznek, túlsúlyosak, várandósak, ugyanis ízületeik folyamatos megterhelésnek vannak kitéve. A sportolók, akik szintén komoly fizikai megterhelésnek vannak kitéve, sokszor szenvednek porckopástól. A kor előhaladtával sajnos csontjaink és porcaink is kopnak, ezért nagyon fontos a megelőzés. A nem megfelelő táplálkozás, tápanyag,- és vitaminbevitel is gyakran elvezethet a porcbetegségéhez. Ezért idősebb korban nagyon fontos odafigyelni a megfelelő táplálkozásra, és arra, hogy megelőzzük a mozgásszervi betegségeket.A porckopás jellemzően az idősebbek betegsége, ám egyre több fiatalnál is jelentkezhet a probléma. Bár a rendszeres mozgás megelőzheti az állapot kialakulását, ám tanulmányok szerint a megerőltető edzések akár fokozhatják is a porcréteg leépülését. Dr. Váradi Éva főorvosnőtől, a Fájdalomközpont aktív fájdalomcsillapítás specialistájától megtudhatja, hogy mégis mit lehet tenni, ha a porckopás miatt fájdalom kínozza, ám nem szeretne lemondani a testedzésről.
Így alakul ki a porckopás
A térdízületnél úgynevezett hyalin porc található, mely a csontvégeket borítja, hozzájárulva azok könnyed, fájdalommentes egymáson való csúszásához. Porckopás, azaz artrózis esetén a porc állománya sérül, csökken a termelt izületi folyadék mennyisége,az izületi rés szűkül,a csontfelszínek surlódnak egymáson,a porc és az ízületi tok gyulladt állapotba kerül, porc-csont találkozásnál apróbb kinövések keletkezhetnek, károsodik a porc alatti csontállomány is. Ennek következményeként kezdetben terhelési, majd később már nyugalmi fájdalom, mozgáskorlátozottság is jelentkezik.
A kor előrehaladtával a mozgás egyre fájdalmasabbá válhat, ami miatt hajlamosak vagyunk még kevesebbet mozogni, hogy kíméljük magunkat. Ezzel azonban csak ártunk elvékonyodott porcainknak. De vajon hogyan vehetjük elejét a további problémáknak?
Szomorú tény, hogy az ízületi porckopás az eltelt évek számával arányosan fokozódik, azaz minél jobban és minél több ideig terheljük magunkat, annál jobban kopnak az ízületeink. Emellett a régi sérülések is növelik a kopás kialakulásának kockázatát, csakúgy, mint a rendszeres túlterhelés. Hasonló hatása van a túlsúlynak is, amely főleg az alsó végtag ízületeit veszélyezteti. Az élsportok soks
zor túlzott igénybevételt jelentnek, az általuk kifejtett hatást pedig valahogy úgy kell elképzelni, mintha egy autó motorját folyamatosan maximális fordulatszámon pörgetnénk - magyarázza szakértőnk. Az élsport mellett nem túl ízületbarát a síelés és a fallabdázás sem, mert ezek kellő felkészülés nélkül megterhelik az térdízületeket, ugyanúgy, ahogy a tenisz is rosszat tehet a csuklónak. - Az ilyen jellegű sportoknál különösen fontos, hogy a mozgás megkezdése előtt bemelegítsük az izmainkat. Erre azért van nagy szükség, mert az izmok az ízületek nagy részét kívülről is támogatják, azaz azok fogják őket össze - emiatt van az, hogy például a legyengült combizomzat nem tesz jót a térdízületnek, mert legyengülve nem képes azt jól összefogni és mozgás közben megvédeni.
Az artrózis, azaz ízületi porckopás az ízületek leggyakoribb betegsége. Bár kialakulásában a genetikától a környezetig számos tényező szerepet játszik, mozgással és az elhízás elkerülésével csökkenthetjük a mozgáskorlátozottság kockázatát.
Az ízületek csontvégekből állnak, melyeket jórészt ízületi porc borít. Az ízületi végeket alkotó csontvégek egyike általában domború (ez az úgynevezett ízületi fej), a másik homorú (ez az ízületi vápa). Ezek a porcfelszínek olyan pontosan rásimulnak a porcvégekre, hogy csaknem súrlódásmentes mozgást biztosítanak. Az ízületek működésében fontos szerepet játszik még bizonyos szerveknél (például a térdben) a belső szalagok, valamint az ízületi folyadék.
Az ízületek leggyakoribb betegsége az úgynevezett ízületi porckopás, más néven artrózis, amely a felnőtt lakosság 15-20 százalékát érinti. Ízületi porckopásról akkor beszélünk, amikor a porc állományának lebontása és felépítése nincs egyensúlyban, azaz a lebomlás nagyobb mértékű, mint a felépítés.
Ennek következtében nem tudja a súrlódásgátló szerepét hatékonyan ellátni, ezért a terhelésnek a porc nem tud megfelelni, porcsérülések jönnek létre. Mivel a porc nem bírja a terhelést, ezért az áttevődik az alatta lévő csontra. Ez a fokozódó nyomás miatt tömörül, keményebbé válik, amely így már alulról is terheli a porcot, mindez pedig erős fájdalommal párosul.
Az artrózis az ízületeket borító porc folyamatos elvékonyodásával, kopásával, felszívódásával járó degeneratív megbetegedés, melyre az orvostudomány ma nem ismer hatékony gyógymódot, azonban, ha visszafordítani nem is képes a kóros folyamatot, megfelelő gyógyszerek alkalmazásával, fizikoterápiával, nem utolsó sorban a betegséghez alkalmazkodó életmóddal a porc kopása lassítható, és a betegséggel járó fájdalom is nagy mértékben csökkenthető.
Az artrózis az ízületeket borító porc folyamatos elvékonyodásával, kopásával, felszívódásával járó degeneratív megbetegedés, melyre az orvostudomány ma nem ismer hatékony gyógymódot, azonban, ha visszafordítani nem is képes a kóros folyamatot, megfelelő gyógyszerek alkalmazásával, fizikoterápiával, nem utolsó sorban a betegséghez alkalmazkodó életmóddal a porc kopása lassítható, és a betegséggel járó fájdalom is nagy mértékben csökkenthető.
Az ízületi porckopás (artrózis) világszerte a leggyakoribb mozgásszervi betegség, a felnőtt lakosság 15%-át érinti az ízületi fájdalmak és a rokkantság leggyakoribb okozója. Az idősebb korosztályban sokkal gyakrabban fordul elő. A degeneratív elváltozások főleg a teherviselő ízületekben alakulnak ki, a csípő- és a térdízület érintettsége a leggyakoribb. Az artrózis a porcszövet elsődleges pusztulása, melyhez következményes csontelváltozások társulnak: a porc alatti csont megvastagodása, az ízületek mellett csőrszerű kinövések (oszteofiták) és csontciszták. Az artrózis leggyakrabban a kéz kisízületeit és tehertartó nagyízületeit (csípőízület, térdízület, gerincoszlop) sújtja. A fájdalom okozta mozgásszegénység izomsorvadáshoz, az ízületi tok és szalagok gyengüléséhez, ezáltal az ízületek instabilitásához vezet. A betegek részéről is nagyon nagy az igény a tünetek enyhítésére, a betegség kialakulásának megakadályozására vagy legalább előrehaladásának feltartóztatására.